A legfurcsább az, hogy éppen mostanában kezdtem el egy konditerem+diéta kombót, hogy egy picit jobb formába hozzam magam. De az istennek nem bírtam megállni, hogy ne egyek. A jófajta magyar ételek és borok mindig is a gyengéim voltak...
Most nem vagyok éhes. Ma eddig egy pár virslit ettem, de azt is csak immel ámmal.
És még van aki kételkedik benne, hogy az érzéseink és a gondolataink nem képesek irányítani a testünk fiziológiáját. Ha tudattalanul de az agyam képes blokkolni az éhségérzetemet akkor lehet, hogy ezzel az erővel gyógyítani is tud.
De miért nem akarja az agyam, hogy egyek??? Ha már a tudatalattim sem normális akkor miben bízhatok?
Tegnap este berugtam. De amúgy csúnyán. Bélával meg Balázzsal elmentünk az AEGEE nyitóbulira majd tovább Rajk nyitóbulira. Én ott már nem nagyon tudtam egyhelyben megállni, a sok sok ember meg csak jött oda és fontos értelmes dolgokról akart beszélni... szerencsére Béla lelkesen hárította őket.
Az alkoholt sem kívántam... meg a cigit sem... ezt most érzem is.
Ha hirtelen elvesznek a célok az ember életéből, de legalábbis meginongnak akkor az egész teste leáll, nincs miért dolgozni. Nem tudom, hogy ez mindenkin ilyen nyilvánvalóan ütközik e ki mint rajtam.
Az első lépés tehát, hogy célokat kell keresnem.
De hogyan keresel új célokat, ha közben nem tudod, hogy a régiek valóra válhatnak e vagy sem? Ez a probléma ezzel a helyzettel. Ez a probléma ha valaki szünetet kér, mert élni akar.
